Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


   Eljött a híres „international day”. Reggel 10-re mentünk suliba. Az étterem részben már álltak a „táblák”. Mindegyik sarkában egy-egy ország neve.

 Katával kiraktunk mindent. Majd megérkezett a magyar koordinátorunk, aki hozott egy csomó prospektust az egyetemről. Jó kis standunk lett.

 Körbejártuk mindegyiket, kóstolgattunk össze-vissza.                                                

 Majd egyszer csak, mikor állok a mi helyünknél egy nő szólít meg: MAGYARUL. Hirtelen azt sem tudtam mi van. Elmesélte, hogy egy hete költözött ide. Debrecenben élt, tanítónő. Csak ömlött belőlem a szó. Beszéltem és nem gondolkoztam. Komolyan nagyon furcsa érzés volt.

 Aztán svéd asztal szerűen volt az ebéd. Mindenféle furcsaság. Két norvéggal ebédeltem, de ők sem tudták mit eszünk. A brokkolit sikerült azonosítanom, de nem nyers volt…

 Majd az afrikaik táncoltak, horvátok énekeltek, kínaiak reppeletek…

Majd vége lett a programoknak.

 Visszajöttem a koleszba, és még el sem kezdtem gondolkodni mit is csináljak délután, mikor kopogtak az ajtómon. A két német srác jött, hogy megkérdezzék van e kedvem velük hegyet mászni. Mondom ez nem kérdés, de melyik hegyet. Hát persze, hogy a kedves Rotsethornet.

5 perc múlva már indultunk is.

 Persze nem én mentem elől, így ismét egy másik ’úton’ jutottunk fel. De a tetőn már minden ismerős volt.

  Visszafelé miután leértünk visszafutottam a koleszbe, zuhanyozta, majd rohantam le a Rokkenbe. Kvíz est volt. A tánctért tele asztalokkal és diákokkal. Kata és Rita kivetítőről olvastak fel különböző témakörökbe csoportosítva kérdéseket. Mi pedig egy lapra írtuk a válaszokat. Majd cseréltünk egy másik csapattal, akik pedig javították.

   Ez volt az én international napom. Holnap irány az egyik leggyönyörűbb hely a világon.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Tamási

(Orsi, 2010.10.01 13:21)

Nagyon szép lehetett az a kirándulás, gyönyörűek a képek!!!