Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


   Talán a képek elárulják, hogy igazam volt. Csodálatos napsütéses nap volt, mindezek egy vidám, életrevaló társasággal.

 Reggel fél 8kor indultunk két busszal. Az egyiken mi, erasmusosok voltunk, a másikon pedig a koordinátorok és a maradék közülünk. Már az utat is nagyon élveztem. Sikerült annyi fényképet készítenem a buszról, hogy a nap közepére lemerült az aksim.

 Majd körülbelül egy óra buszozás után elértük a kompot, amellyel eljutottunk Csodaország szívébe. Az úton több legendáról is meséltek nekünk. Van egy hely, ahol a bal oldalon egy vízesés 7-felé ágazik: ez a 7 nővér. A szemben lévő hegyről pedig egy vastagabb vízesés zúdul le: ő a kérő. Hát nem csodálatos?

 A hajóról láttunk néhány farmot a hegyoldalban. Semmi út nem vezet fel oda, csupán kötelek segítségével lehet feljutni. Így sok érdekes, nemcsak fantázia szülte történetek is szólnak arról, hogy a dán adószedő hogy is végezte dolgát.

 Kikötöttünk a fjord „tövénél”. Itt egy egész kis falvacska él. Olyan, mint egy virágzó falu, ami az idegenforgalomból tartja fent magát. Először sétálgattunk a „központban”. Készítettünk képeket barátainkkal, a trollokkal. Majd bementünk a múzeumba.

   Beültünk egy mozi terembe. Először énekeltünk egy Happy Birthdayt Ritának, és kapott tűzijátékot és muffin tortát, valamint sok-sok lufit. Nagyon meghatódott, hiszen vagy 60 ember köszöntötte őt.

 Majd egy idegenvezető nő mesélt nekünk arról, milyen különleges helyen is vagyunk. Ha valahol a világon, akkor itt aztán ismerik a természetet, és ami a legfontosabb értékelik is azt. Az életbemaradáshoz meg kell tanulniuk annak minden rezdülését. Mesélte, hogy csupán télen van némaság, amikor a vízesések megfagynak. A látogatók számát korlátozzák, az UNESCO része.

 A múzeum is csupa izgalom volt. Bemutatta milyen is volt itt élni régen.

   Ezek után (SAJNOS busszal) megmásztunk egy hegyet. Anyukám! A horvátországi út kutyafüle volt ehhez képest. Az egy másik dolog, hogy itt nem vezetnek őrülten az emberek.

 Csináltunk csoportképeket. Majd haza indultunk. De nem komppal, hanem egy másik irányba, nagy kitérővel. Több helyen is megálltunk gyönyörködni.

 Egy szépséges nap volt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Tamási

(Orsi, 2010.10.08 11:38)

Szia Dotya!Most néztem a képeket(1300m magasan),hát jó lesz ,ha azért vigyázol magadra..olyan magasságban,és olyan útvonalon azért már nem játék a túrázás!Ugye tudod??:-)A képek alapján is meghökkentő természeti látnivaló tárult felénk,nemhogy Neked ott élőben... Amúgy biztos csodálatos élménnyel gazdagodtál ismét!Üdv