Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


   Egy kicsit elmaradtam ezzel a naplóírással. Betelt a blog memóriája, így a kezdeteket ki kell törölnöm, hogy az új élmények helyhez jussanak. :-)

 A múlt héten sok időt töltöttem egyedül bolyongva az ösvényeken. Gyönyörű napsütéses idő volt és elhatároztam, hogy nem várok senkire, hanem nekivágok felfedezni a „dombokat”.

Nagy örömmel töltött el, amikor rátaláltam arra a kilátóra, amivel már régóta szemezek lentről.

 Kihasználva, hogy a szobatársam még nem volt itt, elhívtam a csajokat hozzám, hogy közösen nézzünk egy filmet. Helyette vagy éjfélig beszélgettünk.

 Csütörtökön kezdetét vette a VEKA. Több mint egy héten át minden este koncertek és egyéb programok a Rokkenben. Ha két alkalommal dolgozok, akkor 3-ra ingyen mehetek. Ráadásul kiválaszthatom, melyik legyen az a 3.

 Paulinnal és Hannával már az első esten ott voltunk. 11 órakor kezdődött a koncert. Előtte pedig elmentünk a többi erasmusossal a Green Tree nevű helyre, ahol pedig jazz koncert volt. Legalább is annak reklámozták. Helyette valami szörnyűség volt. Mint valami nagy zaj.

Nagyon reménykedtünk, hogy a Battle of the bands jó lesz. 4 helyi zenekar játszott. Nagyon jók voltak. Egyből eszembe jutott a Megasztár vagy az X faktor. Legalább olyan színvonal volt.

 Szombaton egy híres norvég banda játszott. A számok is norvégul voltak, de nagyon tetszett.

 Vasárnap este dolgozni mentem. Szerencsémre pont Dúniával és Paulinnal raktak össze. Különben halálra untam volna magamat. Ugyanis nem koncert volt, hanem valami színházi előadás (norvégul). Így mi hárman az ajtókon kívül maradtunk: kártyáztunk, beszélgettünk, akasztófásat játszottunk (érdekes volt, Dúnia ennyit írt: C-------A és én egyből megfejtettem…) Az est egyetlen feladata volt, hogy a műsor alatt valaki összetört poharát összetakarítsuk. De közös erővel sikerült.

 A következő hetekben nem lesznek óráim (kivéve a norvég órát), mert a többi tanítós tantárgy, így ők gyakorlaton vannak.

 Rengeteg szabad időnk van. Minden nap csinálunk valamit együtt.

A kedd esti bulit mindenki választotta, mert azt hallottuk, hogy nagyon jó lesz. Kiagyaltuk, hogy akkor előtt csináljunk egy előpartyt, úgy, ahogy a helyiek. Csak nem sörrel. Aztán valaki kitalálta, hogy ha sokan vagyunk, akkor csinálhatnánk valami koktélt, a költségek jól eloszlanak. Mohito lett belőle. Hatását csak fokozta, amikor egyszer csak elkezdett esni a hó. Mondanom sem kell, az este nagyon jól sikerült.

 A mai napon kinézve az ablakon nem hittem a szememnek. Mindent hó borított. Nem bírtam egy percig sem tovább a szobában maradni. Trina is így volt ezzel. Elmentünk a SZFSZ-hez (akik működtetik a kollégiumot), mert a postaládánk kulcsa eltűnt. Vettünk egy másikat (hazajöttünk, próbálom kinyitni, de nem megy… biztos csak a hideg… nem megy… erre látom, hogy a másik épület kulcsát adták oda) Szóval tettünk még egy kört. De egyáltalán nem bántunk. A nő nagyon nevetett. Végre sikerült kinyitnom, de nem kaptam értesítőt a csomagról (amit Anyum küldött).

 Majd visszaérkezve a szobámba írtam a mohítos lányoknak, hogy délután elmehetnénk együtt valamerre járni. Mindenki benne volt. Lementünk a tóhoz. Hócsatáztunk, fényképeztünk, nevettünk és végül megfagytunk. De megérte.

Mikor éppen hazaérkeztem a szobatársam indult valahova. Kérdezem merre mész, erre azt mondja a postára, mert csomagot vár, de nem kapott még értesítőt. Mondom ma vettem kulcsot, a konyhában megtalálod. Erre mondja, hogy nála van már vasárnap óta, mert folyamatosan ellenőrzi. Rajta kívül mindenkit megkérdeztem, de mivel csak most jött meg, nem gondoltam, hogy nála lehet...Rögtön mentem Trinához, jót nevettünk együtt...

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.