Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


  Szavakban kifejezhetetlen az a boldogság, amikor Paulinnal együtt pénteken leadtuk a dolgozatunkat. Éreztem, ahogy a kő leesett… Valamint megtudtam, hogy a dolgozat, amit ti is olvastatok sikerült. Rögtön utána órára mentem. Teljesen meglepődtem magamon, hirtelen milyen kiegyensúlyozott lettem.

 Délután Andi, a magyar nő toppant be hozzám. Elmentem vele a boltba, aztán egy jót beszélgettünk.

 Estére hulla fáradt voltam, mégis összeszedtem magam, és lementem Trinával a Rokkenbe, koncertre. Azt hittem a nap varázsa már véget ért, pedig egyáltalán nem. Lefelé menet felnéztünk az égboltra, és a hold körül koncentrikusan egy másik világos kör volt. Mint a beképzelt emberek, úgy haladtunk lefelé.

 Lent találkoztunk a többiekkel. Paulinom dolgozott. Az előzenekar egy helyi együttes volt. Az énekesét ismerem, mert mindig a Rokkenben van, gyakran ő a HA (azaz az önkéntesek főnöke). Egész jó kis hangulatot teremtettek. Búcsúzásként pár CD-t elhajítottak, én meg sikeresen elkaptam az egyiket (éljen a fittség bárhol, bármikor).

 A következő, azaz a valódi zenekar nem az én világom volt. Érdekes megfigyelés tettem: a közönség egyik része halálra tombolta magát (eszeveszettül pogóztak), a másik fél(köztük én) próbálta összerakni a vizuális élményt az auditívval. Próbálom megfogalmazni, hogy értsétek, ez mit is jelent: négy srác félmeztelenül (ami ruha volt, az csillogott-villogott és fekete volt vagy rózsaszín…), sminkelve, egyik oldalon hosszú, másik oldalon szinte kopasz hajjal ( ami egyébként nagyon gyakori itt, teljesen átlagos embereknél, a nemek közötti különbségek lényegtelenek ebből a szempontból is). Szóval ők rockot énekeltek. Ha nem a színpadot néztem, akkor élvezhető volt a dolog. (Orsi! Reni! Tudjátok, olyan fehér bálna effektus…)

 A szombati napot Trinával töltöttem. Az egész folyosón ketten voltunk. A szobákban hideg van, és így mindketten a konyhába telepedtünk a „nagy” radiátor mellé. Már egy ideje terveztem krumplispogácsát sütni, és meg is vettem a hozzávalókat. Nagy lelkesen nekiálltam. A képeken láthatjátok mi sült ki a dologból… Nem lett rossz, de valahogy nem juttatta eszembe az otthoni ízt. A „gond” az volt, hogy nem búzalisztet használtam, hanem valami másikat. Minden esetre, annyira nem reklámoztam. Trinának ízlett, de ugye fogalma sincs, milyennek kellene lennie.

 Később elmentem futni. A napi adag 18 km volt. Még „világosban” indultam. A tavat futottam körbe kétszer. Nem volt egyszerű a síkos úton. De a szaunában újra felmelegedtem.

Este ismét buli a Rokkenben. Kalóz fesztivál volt. Azaz mindenki kalóznak öltözött. Érdekes, hogy otthon valamiért nem működik a beöltözős buli. Itt valóban mindenki jelmezt ölt. Zárásig roptuk.

  Ha vasárnap, akkor irány a hegyek. Csupán Voldában mentünk túrázni. Már többször voltam ezen az úton, de megint más volt. A képeken láthatjátok milyen csodálatos. Túra után ismét szauna. Majd ismét Rokken, ahol mozi est volt. Egy igazi norvég napom volt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Mami!

(Dotya, 2010.11.28 14:57)

Nem kaptam semmilyen levelet. :S
Az email címem: lengyeldotya@freemail.hu
Kérlek küldd el megint, nagyon örülnék neki!
Puszi: Dotya

Tamási

(Mamid, 2010.11.27 16:22)

Szia Dotyuskám! Küldtem egy levelet Neked. A feladás dátuma: 2010. 11. 25. Ha olvastad ezt az üzenetet, kérlek jelezzél vissza! Puszillak!