Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


   Mivel a napjaim kezdenek eléggé hasonlóvá válni, ezért gondoltam inkább írok azokról a helyekről, amelyek fontosak mindennapjaimban, azaz Voldáról.

 

   Először is az egyetemmel kezdeném. (Hogskulen i Volda)

 

 Csupán 10 percre van mindkét kollégiumtól. 3000 tanuló, 5 % nemzetközi diák jár ide. Emlékeztet a Kaposvári Egyetemre kívülről: valami speciálisat akartak létrehozni, de véleményem szerint jobb lett volna, ha maradnak a hagyományosnál.

 A termek egyszerűek, a célnak megfelelőek. Valamint könnyen megtalálhatóak( ugyanúgy vannak kitáblázva, mint a reptéren) A tanárok viszont már az óra megkezdése előtt a teremben vannak, így a technika miatt nem megy el az óra nagy része…

 A tanárok (ahogy az itteni emberek is) mindig jókedvűek, vagy legalább is kiegyensúlyozottak. Az adott tárgy megkezdése előtt minden fontos információról tájékoztatnak. Perfekt beszélnek angolul, ahogy szintén mindenki más is itt. (a tanulók is értenek mindent angolul)

 A fő épületben található a nemzetközi iroda: a Pangaia. Itt dolgozik Rita, a magyar lány is. Egy kis szobát kell elképzelni: kanapék, íróasztalok. Bármikor betérhetünk egy kávéra vagy pár kedves szóra.

 Ezzel szemben van a büfé, aminek egy nagy „ebédlő” része van. De egyaránt szolgál leckeírásra.

 A suli mindig nyitott a diákok számára. Az első napokban csináltatni kell egy kártyát, amivel bármikor bemehetünk az épületbe.

 A légkör hasonlít a Kaposváriéhoz, csupán az a furcsa, hogy nemcsak fiatalok vannak. Sok felnőtt is jár ide (mármint akár velünk órákra is).

 Az órák 3 órán át tartanak, minden órában 15 perc szünettel. Ezt pontosan be is tartják.

Ami számomra szokatlan, hogy a diákok rendszeresen kérdeznek, a tanárok pedig komolyan veszik a kérdéseket és rendes válaszokat adnak. Volt már olyan is, hogy pl. a szociológia tanár nem tudott egy pontos adatot, de a szünetben elszaladt és a következő órát a válasszal kezdte.

 

   Mind emberileg, mind pedig szakmailag is jó látni azt, hogyan is valósulhat meg az integráció. Nem egy mozgássérült jár erre az egyetemre. Az épület akadálymnetesítése mellett nélkülözhetetlen az emberek hozzáállása is.

 A diákok kedvük szerint válogathatnak a klubok közül. Akit a média érdekel, az írhat az iskolaújságba vagy kipróbálhatja magát a TV-ben.

 Csatlakozni lehet sport klubhoz és a túraklubhoz.

Ezeken kívül vannak olyanok is, akik csak heti egy alkalommal összeülnek és játszanak valamit.

 Szerintem ez az idő az, ami összekovácsolja a diákokat. Ha süt a nap közösen csinálnak valami aktívat a szabadban. Ha pedig esik, akkor szintén együtt próbálják hasznosan elölteni az idejüket.

  

   Összegzésként azt a megállapítást mondhatom, hogy örülök, hogy egy szemeszteren át tagja lehetek ennek az egyetemnek.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.