Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 A hét további napja rettenetesek voltak. Valószínűleg az ivóvízben volt valami, ami totál kikészítette a gyomromat. Mellette egyéb hasi görcseim is voltak. Végre élvezhettem volna az előre ledolgozott szombat esti bulit a többiekkel, helyette napokig itthon feküdtem. Csodálatos volt.

 Vasárnap ismét elmentem templomba a lányokkal. Ismét egy különleges nap volt, itt apák napja. Éppen mikor a templom bejáratához értünk jött egy pár norvég népviseletbe, dupla babakocsival, ikrekkel. Tele volt a templom gyerekekkel. A mise megkezdése előtt magunkhoz vettünk egy fordítógépet, de nem volt szükségünk rá. Helyette egy szimpatikus férfi jött oda hozzánk, hogy nem bánnánk e, ha élőben fordítna. Beült a mögöttünk levő padsorba és úgy hallgattuk. Nagyon élveztem, amikor énekelt, bár néha azokat is angolra fordította. Nemcsak az volt az érdekesség, hogy gyerekek énekeltek és előadtak egy darabot, hanem keresztelés is volt. (azt hiszem a reformátusoknál is így hívják). A lényeg, hogy egy férfi az ölében tartott egy csecsemőt, a pap megmosta a fejét (gyanítom) szentelt vízzel. Mellettük állt egy nő, aki ölében egy másik, pár éves gyereket tartott, aki pedig letörölte a baba fejét. (bocsánat, ha nagyon szimplán fogalmazok, de fogalmam sincs milyen kifejezések illenének ide, butaságot meg nem akarok írni). Azt talán nem említettem, hogy mindannyian népviseletben voltak, még a babák is. Ismét örültem, hogy elmentem.

 Majd Trinával és Agatával visszajöttünk a koleszba és vasárnapiasan együtt ebédeltünk, bár nem húst, csupán palacsintát sütöttünk.

 A héten elhatároztam, hogy szorgalmas leszek. Mind a tanulásban mind pedig az edzésben. Eddig többé-kevésbé sikerült megvalósítanom. De a hét végére totál kimerültem megint. Alig várom, hogy holnap leadjam az utolsó beadandót is, és végre kimozdulhassak a négy fal közül a hétvégén.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.